Összetevők: útifű maghéj

Az útifű Nyugat-Ázsiában őshonos növény, amelyet az indiai és a kínai népgyógyászatban évezredek óta használnak.

Az útifű maghéjat elsősorban emésztést segítő, hashajtó hatása miatt ismerjük, amely hatás mögött a magas vízoldékony rost tartalma áll. Kevésbé ismert hatása, de ugyanezen oknál fogva (a rostoknak köszönhetően) szerepe lehet a koleszterin- és vércukorszint csökkentésében, a testsúlyszabályozásban és az általános közérzet javításában is. Nemcsak az emésztésben, de a konyhában is segítségünkre lehet, hiszen szűrítőszerként és állományjavítóként is használható a vízmegkötő képessége miatt.

Jelentőség, hatások:

Az útifű maghéj segít a székrekedés megelőzésében. A vízoldékony rostok vizet kötnek meg a bélben, megduzzadnak, így növelik a belek falára kifejtett nyomást, hatékonyabb mozgásra késztetve azt, illetve lágítják is a székletet. Ezen kívül az irritábilis bél szindróma tüneteit is segítenek csökkenteni.

Az útifű maghéjban található rostok prebiotikumok, amelyek a bélben élő hasznos baktériumokat táplálják. Ez által fokozzák  a szervezet védekezőképességét, hiszen az ép, egészséges bélflóra az egyik sarokköve az immunrendszer megfelelő működésének.

Ezen kívül a rostok segítenek csökkenteni a vér koleszterinszintjét és óvják a vérereket. Lassítják a szénhidrátok vércukorszint emelő hatását, így cukorbetegség esetén is ajánlott odafigyelni a rostbevitelre.

Az útifű maghéj és a rostok a fogyásban is segítenek, mivel a víztől megduzzadt rostok növelik a teltségérzetet. Ráadásul kalóriatartalma is nagyon alacsony, mivel a rostok nem szívódnak fel a bélben, nem adnak energiát.

Megjegyzendő, hogy az útifű maghéj (és minden más magas rosttartalmú élelmiszer) csak akkor képes kifejteni jótékony hatását, ha elegendő folyadékot is fogyasztunk mellé. Ellenkező esetben többet ártunk vele, mint használunk.

Ritkán, de előfordulhat allergiás reakció az útifű maghéj fogyasztása után, illetve néhány kellemetlen mellékhatás is, mint a hasfájás, felgyorsult bélmozgás, hasmenés és hányás.

Felhasználás:

Az útifű maghéj többféleképpen fogyasztható. Lehet önmagában, egy nagy pohár folyadékban elkeverve, vagy ételhez (krémek, töltött, rakott ételek, levesek, főzelékek stb.) adva, akár kenyérbe vagy péksüteménybe sütve is. A rostok épségét a hő nem befolyásolja.

Vízmegkötő képessége miatt kitűnő állományjavító lehet, például gyümölcs- és zöldségpépek szilárdításához használható (pl. rétes készítésekor a töltelékhez keverhető).

Adagolása több tényező függvénye, például az is meghatározza, milyen célból fogyasztjuk. Általánosságban 1-3 teáskanál mennyiség javasolt. Akár folyamatosan is fogyasztható, de érdemes szakember véleményét kikérni erről.