Több mint tíz éve nem éreztem a csokoládé ízét.
Most sétálok az utcán, és közben Kit Katet ropogtatok…
Ha az elvesztegetett évekre gondolok, az egyedül töltött estékre,
az elmaradt barátokra, a közös evészetek jó hangulatára
és örömére, az összes elmulasztott étkezésre, hihetetlen
szomorúság fog el. Az anorexia a fiatalok játéka, és nekem
már se időm, se energiám nincs tovább játszani.

Az Egy alma per nap lenyűgöző és életigenlő emlékirat a szeretetről és a gyógyulásról.

„Megkapó vallomás. Hol szívet melengető, hol szívbe markoló,
de végső soron reményt sugároz. Az anorexiából kifelé tartó
Emma Woolf megindító és mélyen személyes beszámolója
számos olyan embernek ad reményt, aki ennek az iszonyatos
betegségnek a csapdájában vergődik.”
Susan Ringwood, a Beat magazin kiadási igazgatója